A munkaügyi mediációról

A munka világában a szervezetek még napjainkban is meglehetősen idegenkednek a külső fél bevonásától, a felek inkább arra törekszenek, hogy közvetlenül egymással tárgyaljanak, azonban egyre gyakoribb egy harmadik fél igénybevétele.

A munkaügyi jogvita alapja az, hogy az egyik fél álláspontja szerint valamilyen jogszabálysértés történt. Ha a jogvita tárgyában nem sikerül a feleknek önként megállapodni, akkor e vitát alapvetően a munkaügyi bíróságok, peres eljárás során döntik el. Ilyen lehet például a munkaügyi ellenőrzés keretében hozott döntés, a munkavédelem tárgyában hozott határozat, a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata stb.

Ugyanakkor a munkaügyi konfliktus tárgya lehet az úgynevezett érdekvita is, amikor nem történt jogszabálysértés, mégis valamilyen érdekösszeütközés keletkezett az egymással vitában álló felek között. Tipikusan ilyen vita merülhet fel a munkáltató és a szakszervezet/üzemi tanács között. Ilyenkor egyeztető bizottság létrehozásának lehetőségéről rendelkezik a munka törvénykönyve.

A törvény az egyeztetés és a közvetítés fogalmát nem választja el élesen egymástól, tehát a közvetítés lehetősége továbbra is megmaradt, csak ezt az egyeztető bizottsággal kapcsolja össze.  Bizonyos esetekre tartalmazza a döntőbíráskodás fogalmát, is, amely az érdekviták kezelésének különleges megoldása. Ez esetben a partnerek előre, önként átadják a döntés jogát a független döntőbírónak, döntése kötelező. Ez a polgári ügyekben alkalmazott választottbíráskodáshoz hasonlít.

A Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálatnak (MKDSZ) nagy szerepe van a kollektív érdekviták feloldásában. Az MKDSZ a vitás felek kérelmére elősegíti a kollektív munkaügyi viták (érdekviták) megoldását, és egyre többen veszik igénybe, fordulnak hozzá a peres eljárás megelőzése érdekében. Fontos tudni, hogy az MKDSZ maga nem végez közvetítői tevékenységet, hanem ajánlatot tesz a névjegyzékében szerelő közvetítők személyére.